Fájsz nekem

Ima.
Az ember legelkeseredettebb perceiben, Istenhez fordul. Imát mond. Hisz.
Én is hozzád fordulok, ó magasságos, de én nem benned hiszek, hanem a hited erejében. Nem te mentesz meg engem, hanem az erő, amit az ad nekem, hogy hiszek abban, hogy erőt tudsz nekem adni.
Tudod, én nem hiszek abban, hogy a halál után van élet. Szerintem olyan ez, mint amikor felnézel az égre és nem látsz semmit, maximum elmerülsz a részletekben. De minek: az ég, az ég és nem menny. A fantáziának menny, a realistának csak egy kibaszott ég. Érted, baszd meg? Az egy kurva égbolt és kurvára nincsenek angyalok, akik eljönnek érted, amikor megdöglesz, mint egy korcs.. Semmi nem leszel, érted? Most sem vagy semmi! Csak kapaszkodsz valamibe, amit még magadénak tudhatsz. Fontos tárgyakba.. de nem tudod mit jelent szeretni. Mert te, baszd meg, te a foteledet szereted, a hintaszéked, a kocsid, és még kedvenc CD-d is van.. a tárgyak rabjaivá válsz és csak akkor nem okozol fájdalmat, amikor alszol. Mert akkor ugyanolyan semmi vagy, mint a semmi. Rohadj meg! Pusztulj el. Kérlek! Űzz ki belőlem minden érzést, minden fájdalmat, hogy rideg lehessek, hogy ne szeressek senkit, mert így csak belehal a lelkem, s a te kínod és szenvedésed miatt, minden nap egy döfés nekem odabenn.. fáj, érted? FÁJ! De tudod.. rá se ránts barátom. Mikor Isten előtt kell a színre lépnünk, ugyanolyan egyenlőek leszünk, ugyanakkor senkik leszünk.

Legyél a biztonságom, legyél a reményem

Tudod, nem szimpatizálok olyan emberekkel, mint amilyen te vagy. Olykor arogáns vagy és szemtelen. Sokszor megbántasz. Normális esetben, hátat fordítanék neked és nem foglalkoznék avval, hogy mit gondolsz. De ez az eset nem mondható normálisnak. Egy hétköznapi bunkó srácból, egy szerethető férfivé érettél. Tudod mi kellett ehhez? Kitartás, hogy megtűrjelek. Szeretet, hogy szerethesselek. Őszinteség, hogy bízhassunk egymásban. Tudod, mi zsenik vagyunk. Nem azért, mert egy ilyen kapcsolatot ki tudtunk építeni, hanem azért, mert még ma is fenn tudjuk tartani. Hisz annyi ellentét van közöttünk. De ha csak ezeket látnánk, kiveszne mindennek az értelme. Mi hasonlítunk. Sokban. Természetben. Gondolatban. Érzésekben. Szavakban. Lélekben. 

Tudod, te földi adomány vagy. A reményem és a biztonságom megtestesítője. Benned mindig hihetek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha sem csalódtam benned. Mert csalódtam, többször is. De nem vetlek meg, hanem elfogadlak, tisztellek téged. Szeretem azt, aki vagy, pont azért mert te önmagad vagy. Ezért vagy több számomra.

Bízom benned, hiszek a jóságodban. Szeretlek! - és azt hiszem ez a legtöbb, amit valaha is érted tehetek.

Első lépés

Fura, hogy csak akkor jut eszembe, hogy van blogom, amikor rosszul érzem magam. Oh, mondd, mibe kapaszkodhatnék? Hol vannak a barátaim? Azok, akik jó kedvre derítenek, akikkel jól érzem magam? 

Ma este beszélnem kell velük, hiányoznak és muszáj változtatni, hogy még szebbé tehessük az utolsó együtt eltöltött heteinket. Elmúlik az idő. El fog múlni. Meg kell tennünk mindent és ez nem az a minden, amire gondolok. Sokkal többre vagyunk képesek. De vajon ők akarják-e a változást? -Nem tudom. 

De a változás első lépése, hogy teszek valamit azért, hogy elérjem a célom. Beszélek velük. Most ennyit tehetek. 

Dear Nobody 01

Dear Nobody,

mindenki életében vannak mélypontok, így az enyémben is. Hónapokkal ezelőtt eljutottam egy új problémához, amiből mindeddig nem láttam kiutat. De nem elégedtem meg. Persze, voltak pillanatok, amikor elhagyott minden erőm, de most itt vagyok. Itt vagyok azért, hogy megoldást találjak, azért, hogy megoldjak egy problémát. A kulcs én vagyok. A megoldás bennem van.

Reggel beálltam a tus alá és megpróbáltam semmire sem gondolni.. Ön látta már, ahogyan a vízcseppek körülölelik? Olyan sebesen folynak le a testünkről, olykor meg-megállva, akadozva.. de mindig elérnek a lefolyóig, vagy csak felszívódnak, elpárolognak. Kinyitja a csapot, folyik a víz. Azt hisszük a víz végtelen, hogy a csapból mindig folyik, de nem. Szóval lenne kezdete és vége? Igen, ezt állítom. Eddig a pontig. Attól függ, hogy véges lesz-e a vizünk, hogy akarjuk-e hogy az legyen. Pocsékolni mindenki tud, megőrizni valamit és újítani nem, mert az változással jár és Ön nem szeret változtatni. De tovább folytattam. Letusoltam, megtörölköztem, a tükör elé láttam, megszárítottam a hajam, de meg sem néztem magam, sosem magamra koncentráltam, hanem a tárgyakra.. a hajszárítóra, a körkefére. Hogy lehet egy tárgy fontosabb, mint mi magunk? -Nem lehet az! S mi hagyjuk, hogy eluralkodjanak felettünk az eszközök, ezért nem tudunk boldogok lenni. Nem a hajszárító tesz boldoggá, talán inkább az mosolyogtathatna meg, ahogyan szárítom a hajam és közben milyen bután fújja a meleg levegő, vagy ha fogat mosok és a fehér fogkrém habzik a számban és folyik végig az államon, asszociálhatnánk a spermára, és elgondolkodhatnánk, azta! de perverz vagyok! -aztán elengednénk egy újabb mosolyt. De nem, nekünk egy reggeli fogmosás és hajszárítás semmi örömöt nem hoz. Megszokottá válik, hétköznapivá, az az.. UNALMASSÁ.

Pont ezért jutottam el addig a szintig, hogy változtatnom kell.

-Negyed óra múlva megyek fodrászhoz.

-Egy órája tisztára varázsoltam a szobámat, kinyitottam az ablakom, hogy friss levegővel és oxigénnel teljen meg a tér.

-Meggyújtottam egy füstölőt, mert az mindig segít lazulni és mert imádom a finom illatát.

-Amint hazajöttem letöltöm Rubint Réka egyik DVD-jét és edzeni fogok esténként egy megfáradt nap után.

-Ma kitöltöttem a profilomat egy oldalon, ami lehetővé teszi, hogy külföldön dadusként dolgozzak.

-Jövőheti pénzemből félreteszek annyit, hogy el tudjak menni Nick Vujicic előadására.

-Egy hete, hogy beadtam a jelentkezésem Budapestre 3egyetemre pszichológia szakra

-Minden nap kidolgozok egy magyar tételt és most hétvégén megcsinálom töriből a Kádár-tételt.

Most ez a legtöbb, amit tehetek önmagamért. Köszönöm. Hálás vagyok Önnek, Neked, Önmagamnak és Mindenkinek. :)