Fájsz nekem

Ima.
Az ember legelkeseredettebb perceiben, Istenhez fordul. Imát mond. Hisz.
Én is hozzád fordulok, ó magasságos, de én nem benned hiszek, hanem a hited erejében. Nem te mentesz meg engem, hanem az erő, amit az ad nekem, hogy hiszek abban, hogy erőt tudsz nekem adni.
Tudod, én nem hiszek abban, hogy a halál után van élet. Szerintem olyan ez, mint amikor felnézel az égre és nem látsz semmit, maximum elmerülsz a részletekben. De minek: az ég, az ég és nem menny. A fantáziának menny, a realistának csak egy kibaszott ég. Érted, baszd meg? Az egy kurva égbolt és kurvára nincsenek angyalok, akik eljönnek érted, amikor megdöglesz, mint egy korcs.. Semmi nem leszel, érted? Most sem vagy semmi! Csak kapaszkodsz valamibe, amit még magadénak tudhatsz. Fontos tárgyakba.. de nem tudod mit jelent szeretni. Mert te, baszd meg, te a foteledet szereted, a hintaszéked, a kocsid, és még kedvenc CD-d is van.. a tárgyak rabjaivá válsz és csak akkor nem okozol fájdalmat, amikor alszol. Mert akkor ugyanolyan semmi vagy, mint a semmi. Rohadj meg! Pusztulj el. Kérlek! Űzz ki belőlem minden érzést, minden fájdalmat, hogy rideg lehessek, hogy ne szeressek senkit, mert így csak belehal a lelkem, s a te kínod és szenvedésed miatt, minden nap egy döfés nekem odabenn.. fáj, érted? FÁJ! De tudod.. rá se ránts barátom. Mikor Isten előtt kell a színre lépnünk, ugyanolyan egyenlőek leszünk, ugyanakkor senkik leszünk.